A kender az egyik legősibb ipari növény, az emberiség évezredek óta használja. Kezdetektől fogva rostjáért illetve magjáért termesztették. Kelet- és Délkelet-Európában alighanem a szkíták honosították meg ezt a rostnövényt. Régészeti ásatások igazolják, hogy a Kárpát-medence területén közel kilencezer éve termesztik a kendert. Gyógyászati célokra történő felhasználása felé legintenzívebben az utóbbi három évtizedben fordult a figyelem. Leginkább a virágzatából kinyerhető kannabidiol (CBD) molekula került a kutatások fókuszába.
A CBD hatékonyságát napjainkra már számos tudományos publikáció, klinikai kísérletsorozat, gyógyszerfejlesztés és a gyógyult betegek magas száma is alátámasztja.
A kender gyógyító hatását elsősorban a növényben található kannabinoid nevű molekula csoportoknak, másodsorban a magokban található omega-3, omega-6 és egyéb esszenciális zsírsavak jelenlétének köszönhetjük. Az eddig felfedezett több, mint százféle kannabinoid molekula közül kiemelkedik a fent említett CBD, mind előfordulásának mennyiségében, mind gyógyhatásában.
Az 1990-es évek elején felfedezett endokannabinoid (ECS) rendszer egy olyan komplex jelátviteli rendszer az élőlények szervezetében, amely rendkívül széles hatóköre révén a legújabb kutatások szerint nagy befolyással van egészségünkre.